Szép napot kedves Blogolvasó(m)!

Az egyik kedves ismerősöm által szépen le lettem tolva, hogy nem igazán "frissül" a blogom... nos íme: az ő, a Te és az én kedvemért most eleget teszek a kötelességemnek.

Verébusz Kecskemeticus: ő is csak egy a sok olyan lélek közül, aki nem igazán találja a helyét a világban. A verébféléket többnyire "megveti" a társadalom, s van ahol le is lövik őket... pedig ha az ember belegondol, ők is érző lények, akik csak túlélni akarják ezt a nehéz időszakot.

Kiskoromban gyakran ábrándoztam arról, hogy szupererő-tulajdonos vagyok és hogy az egyik képességem az, hogy meg tudom "fagyasztani" az időt... és íme! (lsd. fenn)

Na igen... a naplementék mindig is a gyengéim lesznek... valamiképp az elmúlásról súgnak szavakat. Igyekszem Homo Sapinens-ként tudomásul venni, hogy az estéket mindig felváltja a reggel! :) ...tudja valaki, hogy pitymallatkor miért nem tud a Nap ilyen csodaszép színeket előcsalni?

Modern idők modern gyermeke vagyok, ahol az erdő szóról nem mindig a zöld és a madárcsicsergés jut az eszembe.

Azt hiszem pár ember hasonlóképp gondolkodik a fenti képről... nyugalom, jó hangulat, ábrándozás, szerelem (akár plátói is)... szóval Kéttemplom-köz.

Ugye milyen aranyos párt alkotnak?... hiába na! Az élet már csak ilyen. Jó érzés, amikor az embert/gólyát várja otthon valaki és az asztalon gőzölög a vacsora, a gyerekek már ágyban és csak a jóéjt puszira vágynak. :)

Most egyenlőre ennyi a "termés"... mindenkinek szép napot! :)

Zwicki