"Vajon milyen lehet galambnak lenni?
Repülni magasan, néha morzsát szedni,
Vígan cikázni a szellőjárta égen.
Emberekre tojni a Blaha Lujza téren."

/Anoním versfabrikáló/

Pár kép még lemaradt...

Ezt a képemet egy helyi "Lőtér-látogatás" alatt kattintottam... azt pletykálják, hogy nem egészséges a fényképezőgépnek a közvetlen "napba-fényképezés"... de akkor hogy tudnám lelőni? :)

Vannak olyan dolgok, amik ott vannak mellettünk, de észre sem vesszük őket... ez a csodálatos a makró-fotozásban.

A fenti képemről nekem mindig az a bizonyos "Balaton-retro" érzés jut eszembe... a lángos, a bambi, a dupla-matrac és a bermuda-fürdőnadrágokat megelőző "fecskék"... jujj de utáltam! :)

A "gyerek" egy örök téma... ők a legtökéletesebb portréalanyok, mert nem színészkednek, nem játszák meg magukat és nem is kell nekik mondani, hogy szépen nézzenek! :) Bájosak és romlatlanok... de ők sem menekülnek az évek és az öregedés elől! :)

Komment: lásd fentebb!


Azt hiszem nagyon jól ki lehet(ne) használni a különböző fényszűrőket... sajnos az én gépem nem támogat semmilyen "adalékot"... így azzal kell gazdálkodnom, amim van... éljen az egyéb fotó-technológia! :)

Szép napot kedves Blogolvasó(m)!

Az egyik kedves ismerősöm által szépen le lettem tolva, hogy nem igazán "frissül" a blogom... nos íme: az ő, a Te és az én kedvemért most eleget teszek a kötelességemnek.

Verébusz Kecskemeticus: ő is csak egy a sok olyan lélek közül, aki nem igazán találja a helyét a világban. A verébféléket többnyire "megveti" a társadalom, s van ahol le is lövik őket... pedig ha az ember belegondol, ők is érző lények, akik csak túlélni akarják ezt a nehéz időszakot.

Kiskoromban gyakran ábrándoztam arról, hogy szupererő-tulajdonos vagyok és hogy az egyik képességem az, hogy meg tudom "fagyasztani" az időt... és íme! (lsd. fenn)

Na igen... a naplementék mindig is a gyengéim lesznek... valamiképp az elmúlásról súgnak szavakat. Igyekszem Homo Sapinens-ként tudomásul venni, hogy az estéket mindig felváltja a reggel! :) ...tudja valaki, hogy pitymallatkor miért nem tud a Nap ilyen csodaszép színeket előcsalni?

Modern idők modern gyermeke vagyok, ahol az erdő szóról nem mindig a zöld és a madárcsicsergés jut az eszembe.

Azt hiszem pár ember hasonlóképp gondolkodik a fenti képről... nyugalom, jó hangulat, ábrándozás, szerelem (akár plátói is)... szóval Kéttemplom-köz.

Ugye milyen aranyos párt alkotnak?... hiába na! Az élet már csak ilyen. Jó érzés, amikor az embert/gólyát várja otthon valaki és az asztalon gőzölög a vacsora, a gyerekek már ágyban és csak a jóéjt puszira vágynak. :)

Most egyenlőre ennyi a "termés"... mindenkinek szép napot! :)

Zwicki